Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb figyelmet kap a sportspecifikus döntéshozatal, amelyben szakosodott fegyelmi bizottságok, választottbíróságok és jogászok vesznek részt. Ezek a testületek nem csupán a jog általános szabályait alkalmazzák, hanem figyelembe veszik a sport „speciális természetét”, amelyet az Európai Uniós jogalkotás is elismer a Lisszaboni Szerződés 165. cikkében.
A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) által működtetett Sport Állandó Választottbíróság látja el Magyarországon a sport közegében felmerülő jogviták választottbírósági képviseletét, viszont amennyiben nemzetközi szervezetek, vagy szereplők is érintettek az ügyben akkor más fórum előtt kell, illetve lehet keresetet benyújtani és eljárást indítani. A nemzetközi jogban a sportjogi döntéshozatal a CAS-nál, azaz a Court of Arbitration for Sport-nál összpontosul. Az ilyen jellegű eljárásoknak az az előnye, hogy gyorsabbak, hatékonyabbak, és a felek is nagyobb arányban fogadják el az ítéleteket, mint a hagyományos bíróságokon. Mindemellett megakadályozzák, hogy a sport belső vitái tömegesen az állami bíróságok elé kerüljenek.
A sport világában a jogviták kezelése hosszú ideig ad hoc jellegű, azaz eseti, az állami bíróságokon zajló folyamat volt, amely gyakran nem igazodott a sportok sajátos időbeli, szerkezeti és kulturális követelményeihez. Az 1980-as évek elején azonban megnőtt az igény egy olyan specializált vitarendezési fórumra, amely a sport sajátosságainak figyelembevételével, gyorsan, hatékonyan és költséghatékonyan oldja meg a sportjogi vitákat. Ennek eredményeként jött létre a Court of Arbitration for Sport (CAS), magyarul a Nemzetközi Sportdöntőbíróság.
A CAS alapítását a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) akkori elnöke, Juan Antonio Samaranch javasolta, válaszul a sportot érintő bírósági ügyek számának rohamos növekedésére. A cél az volt, hogy egy független, gyors és olcsó vitarendezési fórum jöjjön létre a sport részére. Az ötletet az IOC 1983-ban hivatalosan is elfogadta, és a CAS 1984. június 30-án kezdte meg működését. A Bíróság székhelye a svájci Lausanne-ban van. A kezdeti időszakban a CAS működésének költségeit az IOC fedezte. A két intézmény (IOC, CAS) kapcsolatából adódóan már a korai időszakban is kétségek merültek fel a CAS függetlenségével kapcsolatban, több esetben is felmerült ez a kérdés jogvitákban. A Gundel v. FEI (1992)[1] ügyben a Svájci Szövetségi Bíróság elismerte a CAS döntéseinek végrehajthatóságát, ugyanakkor aggodalmát fejezte ki a függetlenség és pártatlanság hiánya miatt, különösen a finanszírozás, a bírók kinevezése és a szabályzatok módosításának lehetősége terén. Ezeknek az eseteknek a hatására 1994-ben Lausanne-ban megrendezték a Nemzetközi Sportjogi Konferenciát, ahol megalakították az International Council for Arbitration in Sport (ICAS) nevű testületet, amely azóta is biztosítja a CAS függetlenségét. A CAS működésének új struktúráját a Svájci Szövetségi Bíróság 2003-ban megerősítette, és azóta a CAS a legfontosabb nemzetközi jogi fórum a sport világában.
A CAS háromféleképpen bonyolítja a hatálya alá tartozó eljárásokat. Az Ordinary Arbitration Division, ami magyarul az Általános Választottbírósági eljárást jelenti, elsősorban szerződéses és kereskedelmi jogviták eldöntésével foglalkozik. Ide tartoznak például a szponzori megállapodásokkal, a közvetítési jogok értékesítésével, illetve a játékosügynöki szerződésekkel kapcsolatos konfliktusok is. Az Appeals Arbitration Division keretében – ami a fellebbviteli eljárást jelenti – a különböző sportági szakszövetségek és a nemzetközi sportszövetségek határozatai ellen lehet fellebbezni. Ebbe a körbe tartoznak például a fegyelmi ügyek (mint erőszakos cselekmények, sportszabályok megsértése), valamint a doppingesetekkel kapcsolatos jogviták. Az ügymenet harmadik típusa az ún. Ad Hoc Division, amit eseti választottbíróságnak lehet nevezni, ezzel a CAS speciális, ideiglenes eljárásokat biztosít különleges események – például az olimpiai játékok vagy a FIFA labdarúgó-világbajnokság – idején. Ebben a gyorsított eljárásban a vitás kérdésekben a döntést 24 órán belül kell meghozni annak érdekében, hogy a sportesemények lebonyolítása zavartalan maradjon. A CAS saját szabályzattal és eljárási renddel dolgozik, de a felek szabadon választhatják meg az alkalmazandó jogot, ez megegyezésen alapszik. Amennyiben ezzel a lehetőséggel nem élnek a felek, vagy nem tudnak megegyezni, akkor a svájci jogot kell alkalmazni. A fellebbezések általában három hónapon belül lezárulnak, de a teljes ügyintézés akár 6-12 hónapos is lehet. A döntések írásban születnek, véglegesek és kötelező érvényűek, ugyanakkor bizonyos esetekben, leginkább eljárásjogi vagy alapjogsértési alapon lehetőség van a Svájci Szövetségi Bírósághoz való (Swiss Federal Tribunal) fellebbezésre (pl. hatáskör túllépése, eljárási jogsértés, közrendbe ütközés).
A CAS-hoz rendszeresen érkeznek fellebbezések mind nemzetközi szervezetek, mind sportolók részéről, sok esetben az eljárás egyből nemzetközi szinten folyik, viszont bizonyos esetekben az eljárás nemzeti szinten kezdődik és innen kerül fel a Court of Arbitration for Sports-hoz. A következő két példa jól mutatja a CAS divízióit és kiemelt szerepét a sportjogi viták területén.
Jannik Sinner, jelenleg a világ egyik legjobb teniszezője, 2024-ben doppingbotrányba keveredett. Sinner két alkalommal is pozitív tesztet produkált a tiltott clostebol nevű anabolikus szteroidra, először 2024. március 10-én az Indian Wells-i tornán, majd március 18-án egy versenyen kívüli ellenőrzés során. Mindkét esetben rendkívül alacsony, pikogramm/liter nagyságrendű mennyiséget mutattak ki, ami a szakértők szerint valószínűleg ugyanabból a forrásból származott. Sinner és csapata azzal védekezett, hogy a pozitív eredmények egy véletlen szennyeződés következményei voltak. Állításuk szerint a sportoló fizioterapeutája egy clostebolt tartalmazó spray-t használt saját sérülésének kezelésére, és a kezelés során a szer bőrön keresztül került át a teniszező szervezetébe. Az ITIA (International Tennis Integrity Agency) 2024. augusztusában megállapította, hogy Sinner nem követett el szándékos szabálysértést. A Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) azonban nem értett egyet a döntéssel, és fellebbezést nyújtott be a CAS-hoz, két évre szóló eltiltást követelve. A hosszan tartó jogi eljárás végül 2025. februárjában egy egyezséggel zárult, amelyben Sinner elfogadott egy három hónapos eltiltást, amely 2025. február 9-től május 4-ig tartott. Sinner az eltiltás letelte után visszatért a versenyzéshez, és továbbra is a világ élvonalába tartozik.
Nem alakult ilyen egyértelműen Kenderesi Tamásnak, a 2016-os riói olimpián 200 méteres pillangóúszásban bronzérmes úszónak az ügye, aki 2022. végén doppingvétség gyanújába keveredett, miután a biológiai útlevelében atipikus eltéréseket találtak. A Magyar Antidopping Csoport (MACS) vizsgálata alapján hat ilyen eltérésből csak egyre adott elfogadható magyarázatot, ami alapján 2023. januárjában ideiglenesen felfüggesztették versenyzési jogát. A MACS 2023. áprilisában négyéves eltiltást szabott ki rá, amit Kenderesi megfellebbezett a CAS-nál. A CAS többszöri halasztás után 2025. februárjában hozott döntést, amelyben helybenhagyta az eltiltást, így az 2023. január 23-tól számított négy évre szól, azaz 2027-ig érvényes. Kenderesi és jogi képviselője, Hergenrőder Tamás, a döntést követően a Svájci Legfelsőbb Bírósághoz fordultak, azzal az indokkal, hogy az eljárás során sérültek az egyenlő bánásmód és a tisztességes eljárás elvei. Állításuk szerint a CAS-hoz benyújtott dokumentumok között manipulált iratok is voltak, amelyek hitelessége megkérdőjelezhető. Kenderesi ügye precedenst teremthet a hasonló esetek jövőbeni kezelésére, különösen a bizonyítékok hitelességének és az eljárások átláthatóságának tekintetében.
A CAS tevékenysége nagyban hozzájárul egy sajátos, transznacionális sportjogi rendszer, a lex sportiva kialakulásához, amely nem csupán az egyes országok jogán alapszik, hanem a sportági szabályzatok és nemzetközi egyezmények értelmezésein is. A CAS mára, de facto a globális sportjog legfőbb fórumává vált, mint amely szervezet meghatározza a doppingellenes szabályok értelmezését, biztosítja a sportági fegyelmi ügyek jogszerűségét, valamint segíti a sportolók jogainak érvényesülését.
A Nemzetközi Sportdöntőbíróság egyre több sportjogi vitában jelenik meg, mint vitarendezési fórum. Kenderesi Tamás ügye, illetve más nemzetközi sportolók esetei mutatják, hogy ha napjainkban sportjogi vitába bonyolódik valaki, akkor a CAS lassan kikerülhetetlenné válik.
A téma aktualitását és a rendszeres magyar vonatkozást támasztja alá a Diósgyőr FC kontra Sergey Kuznetsov ügyben 2025 szeptember 8-án hozott CAS döntés is. Ebben az ügyben Sergey Kuznetsov azért fordult a FIFA-hoz mert a Diósgyőri klub indokolatlanul felmondta 2025-ig szóló szerződését, valamint nem fizette ki a hátralévő bérét. A FIFA megállapította a klub szerződésszegését és elrendelte a mintegy 125 millió forint kifizetését, továbbá átigazolási tilalmat rendelt el nemfizetés esetére. A klub a döntés ellen a CAS-hoz fellebbezett arra hivatkozva, hogy nem kapott értesítést, mivel az e-mail a spam mappába került. A CAS ebben az ügyben elutasította a klub érvelését, mivel az e-mailek spam mappába kerülése a klub irányítási körébe tartozik, a klub felelőssége lett volna azt rendszeresen ellenőrizni. Ezért a CAS kimondta, hogy a fellebbezés nem elfogadható, és a FIFA döntése hatályban marad. Ez az ügy is világosan mutatja, hogy napjainkban a Court of Arbitration for Sports fontos szerepet tölt be a sporttal kapcsolatos jogvitákban.
2025. október
2025. október
Készítette:
Schmidt Ádám és Társa Ügyvédi Iroda
Források:
- https://www.icsspe.org/system/files/EU%20-%20Lisbon%20Treaty%20%28Art%20165%29.pdf
- https://jusmundi.com/en/document/decision/fr-g-v-federation-equestre-internationale-fei-arret-du-tribunal-federal-suisse-4p-217-1992-monday-15th-march-1993
- https://www.tas-cas.org/en/general-information/index/
- https://www.wada-ama.org/en/news/wada-agrees-case-resolution-agreement-case-jannik-sinner
- https://www.tas-cas.org/fileadmin/user_upload/10680_Award_FINAL__for_publ._.pdf