Az Európai Parlament és a Tanács 2024. június 13-i (EU) 2024/1689 rendelete
Bevezetés – a mesterséges intelligencia jogi szabályozása
Az Európai Unió (a továbbiakban: EU) mesterséges intelligenciáról szóló 2024/1689 rendelete (a továbbiakban: MI rendelet vagy Rendelet) az első olyan uniós jogforrás és egyben jogszabály a világon, amely a mesterséges intelligencia szabályozására hivatott annak érdekében, hogy az EU közös belső piacára csak bizonyos feltételeknek megfelelő – alapvető emberi jogokat tiszteletben tartó – mesterséges intelligencia rendszerek kerülhessenek be. A szabályok tulajdonképpen különböző kötelezettségeket állapítanak meg az egyes kockázati kategóriákba tartozó MI-technológiák szolgáltatói és fejlesztői számára az MI rendszerek felelősségteljes használata és fejlesztése érdekében.
A rendelet célja és tárgya
A szabályozás világszinten való újdonságából adódó sajátossága az úgynevezett „Brüsszel-effektust” hordozza magában, melynek elnevezése pusztán annyit takar, hogy az EU ezen rendelete megalkotásával a világ más államai, régiói számára is irányadó mintaként szolgáló szabályozási rendszert kívánt megalkotni, vagyis ezáltal az EU-s szabályozás a világ több pontján – tehát a közösségen kívüli régiókban – is megjelenhet. A Brüsszel-effektusként érvényesülni szánt szabályozás részét képezi például az emberközpontú és megbízható mesterséges intelligencia elterjedésének előmozdítása, vagy az Alapjogi Chartában rögzített alapvető jogok – például a jogállamiság – magas szintű védelmének elősegítése a mesterséges intelligencia káros hatásaival szemben. (MI rendelet I. fejezet 1. cikk (1) bekezdés). A Brüsszel-effektust magában hordozó uniós jogforrás legjelentősebb példája az EU általános adatvédelmi rendelete (GDPR).
Említésre méltó továbbá, hogy az EU másodlagos jogforrásai közül a mesterséges intelligenciát szabályozni hivatott norma rendeleti – és nem irányelvi – formában került megalkotásra. Mindebből azt a következtetést szükséges levonni, hogy az EU – a szabályozási kérdéskör rendkívüli fontossága, aktualitása, illetve az érintettek kitettsége végett – a tagállamok szintjén egységes uniós normát kívánt megalkotni, a részletszabályok kidolgozásának szabadságát pedig nem engedte át a tagállamoknak, mivel a rendeletek, mint másodlagos jogforrások legfontosabb jellemzője a közvetlen hatály és közvetlen alkalmazandóság, vagyis a tagállamok általi, belső jogforrásba való átültetés tilos.
A mesterséges intelligenciarendszer fogalma
Az MI rendszer „gépi alapú rendszer, amelyet különböző autonómiaszinteken történő működésre terveztek, és amely a bevezetését követően alkalmazkodóképességet tanúsíthat, és amely a kapott bemenetből – explicit vagy implicit célok érdekében – kikövetkezteti, miként generáljon olyan kimeneteket, mint például előrejelzéseket, tartalmakat, ajánlásokat vagy döntéseket, amelyek befolyásolhatják a fizikai vagy a virtuális környezetet.” (MI rendelet I. fejezet 3. cikk 1. pont)
A fenti fogalommeghatározás értelmében tehát egy olyan rendszerről van szó, amely emberi beavatkozás nélkül képes a megadott bemeneti információkból logikai kapcsolatokat felfedezni és ennek révén különböző kimeneteket produkálni, melyek – akár helytálló, akár fals kimeneti eredményekről legyen szó – azért kerültek általa létrehozásra, mert a bemeneti oldalon parancsot adtunk neki és ezek a kimenetek pedig alkalmasak arra, hogy befolyásolják környezetét.
A Rendelet hatálya
A Rendelet hatálya vonatkozásában célszerű és szükséges annak különböző aspektusait, így a tárgyi-, az időbeli- és a személyi hatályt külön vizsgálni, illetve említést tenni az egyes kivételszabályokról is, melyekről a Rendelet rendelkezik.
Tárgyi hatály vonatkozásában elmondható, hogy a Rendelet az EU területén megjelenő (forgalomba hozatal, üzembe helyezés) MI rendszerekre kíván egységes, harmonizált, ugyanakkor az egyes eltérő kockázati csoportokba tartozó MI rendszerek tekintetében megfelelően differenciált szabályokat alkotni. (MI rendelet I. fejezet 1. cikk (2) bekezdés)
Az időbeli hatály tekintetében fontos megfelelően értelmezni a hatálybaléptető rendelkezéseket, melyek értelmében a hatálybalépés és a Rendelet teljes terjedelemben történő alkalmazása nem fedi egymást maradéktalanul. A Rendelet a XIII. fejezet 113. cikk értelmében az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését – 2024. július 12. – követő huszadik napon lépett hatályba, mely 2024. augusztus 1. napját jelentette, az egész Rendeletet alkalmazni viszont – bizonyos kivételekkel – 2026. augusztus 2. napjától kell. Ezen kivételek pedig azt jelentik, hogy nem csak ez utóbbi dátum meghatározó a Rendelet alkalmazása vonatkozásában, ugyanis a rendelkezések alkalmazása szakaszosan, fokozatosan történik, mely tekintetben a végső dátum 2027. augusztus 2. napja, ekkortól kell ugyanis alkalmazni a III. fejezet 6. cikk (1) bekezdése által, a nagy kockázatú MI rendszerekre vonatkozó besorolási szabályokat a Rendelet valamennyi egyéb rendelkezése mellett. (MI rendelet XIII. fejezet 113. cikk)
A Rendelet személyi hatálya tekintetében megkülönbözteti és definiálja az MI rendszerek körében megjelenő szereplőket, úgy, mint a szolgáltató, forgalmazó, alkalmazó, importőr, akiket együttesen gazdasági szereplők gyűjtőnéven hív. Természetesen a szabályozás eddigiekben tárgyalt sajátossága révén a Rendelet személyi hatálya valamennyi szereplőre kiterjed. (MI rendelet I. fejezet 2. cikk (1) bekezdés)
Megjegyezendő és nem elhanyagolandó a Rendelet hatálya tekintetében említést tenni az egyes kivételszabályokról, melyek meghatározását a szabályozás Uniós jellege végett egyrészt a közösség territoriális hatálya, másrészt a tagállamok szuverenitása indokolja. Nem alkalmazandó ugyanis a Rendelet az uniós jog hatályán kívül eső területeken történő mesterséges intelligencia alkalmazásra. További korlátozási indokot jelentenek a bűnüldözési hatóságok sajátos jellemzői, hiszen nem érinti a rendelet a tagállamok nemzetbiztonságra vonatkozó hatásköreit, illetve hatályon kívül esnek a katonai. védelmi vagy nemzetbiztonsági célú mesterséges intelligencia rendszerek is. Kiemelendő, hogy a jelen bekezdésben említett példák nem teljesen fedik le az MI rendelet hatálya alól kivett tárgyköröket, a teljes listát a rendelet I. fejezet 2. cikk (3) – (12) bekezdései tartalmazzák.
Kategorizálás
Az MI rendelet struktúrája tekintetében kockázatalapú megközelítést alkalmaz, vagyis a kár bekövetkezésének valószínűsége és a kár súlyossága alapján meghatározásra kerülnek különböző kockázati szintek, melyekhez hozzá lehet kapcsolni az egyes konkrét mesterséges intelligencia rendszereket.
A Rendelet tehát kockázati szint alapján négy kategóriába sorolja az egyes MI rendszereket, melyekre kategóriánként elérő szabályokat, megfelelési követelményeket állapít meg. A rendelet szövege csak két kategóriát nevesít, a tiltott mesterséges intelligencia gyakorlatokat, illetve a nagy kockázatú mesterséges intelligencia rendszereket, azonban ezek mellett három további kategória említendő meg, ezek pedig a korlátozott kockázatú-, az általános célú- valamint a minimális kockázatú mesterséges intelligencia rendszerek.
a) Tiltott MI gyakorlat
Az MI rendelet megalkotása során a jogalkotó bizonyos tárgykörökben – tekintettel az alapvető emberi jogoknak a mesterséges intelligencián túlmutató és azt meghaladó, kiemelt fontosságára – elfogadhatatlannak tartja a mesterséges intelligencia adottságainak kihasználását, így azokat úgynevezett tiltott MI gyakorlat kategóriába sorolta, mely következtében ezek nem alkalmazhatóak az EU-ban. Ilyenek az MI rendelet II. fejezete alapján – példálózó jelleggel – a káros magatartási manipulációra alkalmas rendszerek, vagy a – Kínában a XX. században alkalmazott – társadalmi pontozás, továbbá személyek sebezhetőségének (pl.: fiatalkor, időskor, mentális betegség) kihasználása, amely magatartás torzuláshoz vezethet, valamint ezen esetkörbe tartozik a védett tulajdonságok (pl.: faji hovatartozás, vallási meggyőződés, szexuális irányultság stb.) kikövetkeztetésére irányuló biometrikus kategorizálás is. Valamennyi ilyen tiltott MI gyakorlat közös jellemzője, hogy az ilyen kategóriába tartozást megalapozza a káros eredmény bekövetkezésének a puszta lehetősége is.
Amennyiben a kérdéses tevékenység tekintetében megállapítható, hogy az nem esik a tiltott MI gyakorlat körébe, úgy meg kell vizsgálni, hogy melyik másik MI rendszerbe lehetséges a besorolás.
b) Nagy kockázatú MI rendszerekre vonatkozó külön feltételek
A nagy kockázatú mesterséges intelligencia rendszerek sajátossága, hogy ezek alkalmazása – szemben a tiltott MI gyakorlattal – engedélyezett az EU belső piacán, viszont csak az MI rendelet III. fejezet 2. szakaszában meghatározott szigorú feltételeknek, követelményeknek való megfelelés esetén. Ilyen követelmény például a fejlesztési teendők közé sorolható műszaki dokumentáció elkészítésének szükségessége (MI rendelet III. fejezet 2. szakasz 11. cikk), vagy kockázatkezelési rendszer létrehozása, bevezetése, dokumentálása és fenntartása. (MI rendelet III. fejezet 2. szakasz 9. cikk)
Az ezen kategóriába tartozó MI rendszerek fejlesztési teendői mellett a Rendelet szolgáltatási teendőket is meghatároz, melyek közé tartozik például az úgynevezett minőségirányítási rendszer bevezetése, amely gyakorlatilag az MI rendeletnek való megfelelést hivatott biztosítani. (MI rendelet I. fejezet 3. szakasz)
c) Korlátozott kockázatú MI rendszer feltételei (VI. fejezet)
A korlátozott kockázatú MI rendszerek kategóriáját külön nem nevesíti a Rendelet, viszont e csoportba tartozó rendszerek tekintetében önálló tájékoztatási és/vagy feltüntetési kötelezettséget ír elő a VI. fejezetben, vagyis a felhasználókat egyértelműen és számukra érthetően tájékoztatni kell arról, hogy ők egy mesterséges intelligencia alapján működő rendszert fognak használni.
Ilyen korlátozott kockázatú MI rendszernek minősül például a szintetikus hang-, kép-, vagy videó- vagy szöveges tartalmat létrehozó MI rendszerek, továbbá a deepfake vagy másnéven „mélyhamisítás” létrehozása. A deepfake lényege, hogy a mesterséges intelligencia által generált vagy manipulált kép-, hang-, vagy videótartalom létező személyekre, tárgyakra, helyekre vagy más entitásokra vagy eseményekre hasonlít, és egy személy számára hamisan hitelesnek vagy igaznak tűnhet, és amelyet a megtévesztés szándékával terjesztenek.
d) Általános célú MI rendszer
Az MI rendelet I. fejezet 3. cikk 63. pontja értelmében „általános célú MI-modell: olyan MI-modell – ideértve azt is, amikor az ilyen MI-modell tanítása nagy adatmennyiséggel, nagy léptékű önfelügyelet mellett történik –, amely jelentős általánosságot mutat, és forgalomba hozatalának módjától függetlenül, különféle feladatok széles körének elvégzésére képes, valamint többféle downstream rendszerbe vagy alkalmazásba integrálható, azon MI-modellek kivételével, amelyeket a forgalomba hozatalukat megelőzően kutatási, fejlesztési vagy prototípus-alkotási tevékenységekre használnak;”
Az általános kockázatú MI rendszerek alapvető jellemzője, hogy sokfajta funkciót képesek ellátni különböző alkalmazási területeken, például szöveget vagy képeket generálnak, illetve ismernek fel.
Ebben a kategóriában kétfelé oszlanak meg a rendszerek, vannak ugyanis olyan általános célú MI rendszerek, amelyek a rendelet értelmében rendszerszintű kockázatot jelentenek. A rendszerszintű kockázat fogalmát az alábbiak szerint határozza meg a Rendelet:
Amennyiben egy általános célú MI rendszer rendszerszintű kockázatot jelent, úgy a rendszernek az általános célú MI rendszerekre meghatározott kötelezettségeken túlmenően olyan kötelezettségeknek is meg kell felelniük, melyeknek célja az érintett kockázatok beazonosítása és enyhítése, valamint megfelelő szintű kiberbiztonsági védelem biztosítása. Ilyen plusz kötelezettség például a modellértékelés elkészítése. (MI rendelet V. fejezet 3. szakasz 55. cikk)
e) Minimális kockázatú MI rendszer
Amennyiben egyik kockázati kategóriába-, illetve az általános célú kategóriába sem tartozik az MI rendszer, akkor minimális kockázatú MI rendszernek minősül és e tekintetben reá nézve nem határoz meg teendőt az MI rendelet.
Szankciók
Amennyiben a Rendelet által rótt kötelezettségeket megsértésre kerülnek a gazdasági szereplők által, úgy a XII. fejezetben meghatározott szankciók kiszabására lehet számítani. Ezek alapvetően pénzügyi szankciók, melyek mértéke egyes szabályszegések esetén eltérő.
Tiltott MI gyakorlatra vonatkozó szabály megszegése esetén például a kiszabható pénzbírság maximális összege 35 millió EUR, vagy amennyiben az elkövető vállalkozás, úgy az az előző pénzügyi év teljes globális éves árbevételének legfeljebb 7 %-át kitevő összegű közigazgatási bírsággal sújtandó, a kettő közül a magasabb összegűt figyelembe véve.
Összességében tehát elmondható, hogy az EU más államok számára is iránymutató jellegű, egységes szabályozást kívánt megalkotni korunk egyik legnagyobb kihívását jelentő jelenség, a mesterséges intelligenciarendszer jogi kereteire nézve, melynek eredményességéről az elkövetkező évek fognak dönteni.
2025. október
Készítette:
Schmidt Ádám és Társa Ügyvédi Iroda
Források: